Egyszerűen hihetetlen ami ma a Raktár utcában történt. Tudtam, vagyis szebben fogalmazva reméltem, hogy jó meccs lesz, mert a Klagenfurtal játszottuk a legjobb, legszebb és legemlékezetesebb mérkőzéseket ebben a szezonban. Mindemellett nagyon szeretem a KACot, szerintem a legnormálisabb és legjobb csapat a mezőnyben, aki sosem nézett le minket. Szurkolóik is jó fejek, ezt ma is bebizonyították, bár az a dob nagyon idegesített, de hát megértem, hogy hozták. Ennek tudatában érkeztünk a jégpályára és megint alig vártam a kezdést, az utolsó percek a legszörnyűbbek, akkor már csak az órát nézem, hogy mennyi van még a bedobásig. Hangulatunk jó volt, elég sokan gyűltünk össze, a telt ház, ill közel telt ház megint összejött, úgyhogy minden adott volt egy jó kis háborúhoz.

Az első harmad keményen indult, minkét csapat nagy iramot kezdett diktálni az elejétől fogva. Ha nem lettek volna az oldalunkon személyi hibák azt mondanám, hogy kiegyenlített mérkőzés folyt. Így azért kellett a Levi hozzá, hogy ne kapjunk gólt, de szépen oldotta meg feladatát, meg néha másokét is. Mi részünkről is volt egy két szép támadás, de gólt nem tudtunk lőni. Az emberelőnyös játékunk annyival javult, hogy legalább fel tudtunk állni, csak a lövések hiányoztak, lövés nélkül viszont nincs gól. Azt vettem észre, amit szerintem korrigálni kéne, hogy elég gyakran csak 2ember passzolgat egymásnak és nem jár körbe a korong ahogy kéne, így nem lehet jó lövőhelyzetet kidolgozni. Emberhátrányt is volt lehetőségünk gyakorolni, de ezzel sem volt gond. 0-0ával mentek pihenni a csapatok. Azt viszont meg kell, hogy jegyezzem, hogy mind ebben mind a következő harmadban a szurkolás egy nagy nulla volt. Nagyon zavart, hogy a klagenfurti dobtól volt hangos a stadionunk. Mi próbálkoztunk, de egyszerűen nem csatlakoztak hozzánk, így nem lehet. Mérges is lettem nagyon a közönségre. Ha már ennyien kijönnek, miért nem lehet üvölteni...? Nem kell mindig, de azért egy Győzni kell, vagy egy Olé, vagy legalább egy Hajrá Volán azért belefér szerintem mindenkitől.

A második harmad is az első hevességével indult, de hamar alábbhagyott, miután kaptunk egy elkerülhető gólt emberhátrányból. Martensél volt a korong és túl sokat hezitált a felszabadítással, nem kellett volna 0-1. Ez megtörte a Volánt amire a KAC vérszagot kapott és nagyon nyomtak. Nem az volt a kérdés, hogy kapunk-e mégegyet, hanem az, hogy mikor. Túl sokat nem kellett várni rá. A baj az volt, hogy a védelem nem működött ezért Levinek rengeteg dolga volt ebben a nem is tudom pontosan, talán 2percben. Hatalmas bravúrokat mutatott be, tényleg újra az igazi Szuper volt, de aztán Ő is tehetetlenné vált 0-2. A csapat összekapta magát, de csak annyira, hogy ne kapjunk többet, mert rendes támadásunk nem nagyon akadt ezután. Ebben a játékrészben az összkép alapján is kb 2góllal volt jobb az ellenfél. Szurkolás semmi nem volt. Nagyjából szó szerint lehet érteni.

Az utolsó harmad aztán nagy meglepetés volt. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten össze tudja kapni magát a csapat. Gyönyörű jégkorongot mutattak be, élveztem amit láttam. Meg is lett az eredménye Süti góljával 1-2. Na itt aztán felrobbant a csarnok, nem is emlékszem mikor hallottam ennyire tisztán mindenkitől egyszerre, hogy Hajrá Volán. Olyan érzés volt, hogy a hideg is kirázott. Imádtam. A Volán itt aztán mégjobban taktikát váltott és egy olyan aggresív letámadó játékkal rukkolt elő, hogy ilyet még tán nem is láttam tőlük. Mindenki hajtott, mindenki akart, mindenki úgy állt hozzá ahogy kell. 100% Volán!!!! Gyönyörű volt. Élveztem minden egyes pillanatot. Itt aztán megint nem az volt a kérdés, hogy kiegynlítünk-e, hanem hogy mikor. Nem került sok időbe. Süti volt megint eredményes 2-2. Na erre a KAC nagyon bedurvult, de mi még ráraktunk egy lapáttal az előző szintre és nem hagytuk magunkat. Helyzet itt, helyzet ott, izgalom a köbön. Hihhhhhetetlen volt. Két csapat akik 120%ot nyújtanak, megfeszülnek, hajtanak a győztes gólért. Csak ámultunk és bámultunk, nem hittünk a szemünknek, mert a Volán meg így is jobb volt. A játék képe alapján én 3-0ra adtam volna ezt a harmadot, de hát sajnos nem jött össze. Illetve végülis nem annyira sajnos, mert még élvezhettük kicsit. Jött a hosszabítás. Végre nem kivárós, hanem mindent beleadós hosszabítás. Folytatódott az egész ott ahol abbamaradt. A közönség örjöngött. Hát még mikor, Csicsó korongszerzéséből az Ikrek ketten vihették bekk nélkül a kapusra. Itt már tudtam, hogy vége. Ők nem fognak hibázni. Szép kis összjáték, és Palkó bevágta 3-2.

Na ami ezután következett, az felejthetetlen. Egy nagyon nagyon győzelemre éhes közönség megkapta amire vágyott. El lehet képzelni, hogy mindenki üvöltött, ordibált, ugrált, éljenzett. 3000 ember. Ez az amiről beszéltem, amit már párszor leírtam. Az édes sosem olyan édes a savanyú nélkül. Hát nekünk ez most nagyon nagyon édes volt és kellett mint a meleg kenyér. :) A bizalom. Hát a végén bejött amit jósoltam. Az utolsó harmadban egy olyan Volánt látthattunk, ami még a szezon elejeit is felülmulta. Még csak azt se lehet mondani, hogy ajándékba kaptuk a győzelmet, mert nem. Megharcoltak érte kő keményen. Szó szerint elvették a Klagenfurttól. Erre vártunk, ezt hiányoltuk, ezt a kitartást és küzdést. Így sokkal jobb.

Az Alba Volán jelentem, magára talált. Maradjon is így már a szezon végéig. Ilyen csapatot szeretnék látni minden meccsen és ha ez megtörténik, az sem fog érdekelni, ha esetleg kikapunk, mert ilyen játékkal, nem szégyen kikapni. Bár akkor nem is fognak. Végre, végre!!! Nagyon boldog vagyok. Szeretem a Volánt. Ez az Én csapatom, ez az Én városom!! Büszke vagyok mindkettőre! HAJRÁ VOLÁN, HAJRÁ SZÉKESFEHÉRVÁR!!!