Alba Volán ahogy Én látom!

 Sajnos csak itthonról TV-ből tudtam nézni a mai Ljubljana elleni mérkőzést, amit az elején bántam, de utólag már nem, mert annyira felhúztam volna magam, hogy nem álltam volna jót a viselkedésemért. Mint ismeretes 1:5 a végeredmény, ami ennél is nagyobb baj, hogy zsinórban a 4. vereség miből 2 itthon volt. Igen ezt a vereséget részben foghatjuk a bíróra, de emellett olyan hibákat láttam, amit ilyen szinten nem lehet megengedni. De ha visszatekintünk a tegnapi Zágrábi meccsre amit szintén TV-n néztem, ugyan ezt lehet elmondani. A legnagyobb problémám ezzel az, hogy az ilyen hullámzó teljesítmény komoly gondokat sejtet. Ezt megerősíti az is, hogy a liga legjobb csapatait verjük idegenben, de a kötelező meccseket rendre bukjuk, gyakran nem kis különbséggel. Egyes játékosoknak nagyon el kellene gondolkozni a hozzáállásán, de úgy gondolom ez már itt kevés. Legyünk őszinték, a Volán most nem harap. Márpedig ezt várnám el. Aggreszív kemény játékot, küzdeni akarást, hajtást. De legkevésbé sem ez volt a benyomásom az utolsó két meccsen. Remélem valaki rendet tesz a fejekben ahogy ezt szokták mondani és már hallottuk idén is párszor és hamar kijövünk a gödörből, mert pár hasonló meccs és a szezonnak vége. Legyünk optimisták és reméljük a legjobbakat. Legalábbis az ilyen fordulók után ezt szoktam mondani magamnak.

Megmondom őszintén, az a bajom, hogy egyszerűen ebben a szezonban olyan motiválatlanságot látok majd az egész csapaton, ami egyszerűen megengedhetetlen. Egyes játékosok olyan dolgokat engednek meg maguknak amit nem lehet szerintem. Legyünk őszinték, profi sportolókról van szó, akik pénzt kapnak azért amit csinálnak. Tehát ez a munkájuk. Ha valaki valami hibát vét a munkahelyén azt ledorgálják, ha ezt folyamatosan előfordul megbüntetik vagy akár elbocsájtják. Itt semmi ilyet nem láttam. Úgy tesz mindenki mintha minden rendben lenne, pedig rohadtul nem így van. Megnyerünk egy két olyan meccset, amit szinte lehetetlen, de a fontosabbak sorra veszítjük el. Elmondom mi lesz most, holnap vagy azután majd leközölnek egy cikket, hogy rendet kell tenni a fejekben és ezzel el van intézve. Vegyük már észre, hogy kb 4játékos viszi a hátán a csapatot, a többiekkel egyszerűen nem tudom mi van. A vezetőségnek nagyon sürgősen csinálni kell valamit, mert lehet ennél sokkal mélyebb is az az üreg.

 Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok utólag és előre is Sikerekben Gazdag Új Évet minden kedves szurkolótársamnak és játékosnak!

 Direkt nem írtam meg ezt a cikket azonnal, mikor megtudtam, hogy Nathant elküldték, aludtam rá egyet, de így sem gondolom másképp. Szerintem ez egy hibás döntés volt, mind szakmailag mind emberileg! Nathan rég óta a Volán játékosa volt és nem volt rossz, egyáltalán nem volt rossz, csak ez nem volt élete szezonja. Támogatni kellett volna, hogy kijöjjön ebből a gödörből és motiválatlanságból. Ennek ezer és egy oka lehet, de ebbe most ne menjünk bele. A lényeg, hogy így is vannak nála jelenleg a Volánban sokkal gyengébb játékosok, jóval gyengébb formában mint Ő volt. Egyszerűen nem értem a döntést. Elismerem, nem termelte úgy a pontokat mint az előző de különösképpen első Volános szezonjában, de tudnék még mondani jó pár játékost aki szintén így van ezzel. Amúgy meg, ha a válogatottra gondolunk, akkor is hibás a döntés. Mindegy, ezzel már nem lehet mit csinálni. Inkább róla írok pár sort, mert megérdemli!

Nathan Martz, a pofátlan. Én csak így hívtam, mert szemtelenül pofátlan volt a szó legeslegjobb értelmében. Imádtam mikor eljátszotta egy ütközés után a nagy halált de olyan módon, hogy még Ő sem hitte el szerintem, mégis nem egy vezetőbírót etetett meg vele! :DDD Imádtam, hogy pofátlan volt a jégen, az ellenféllel szemben, mindig minden szituációban. Imádtam ahogy minden mozdulatából ez jött le. Sosem felejtem el, mikor összetűzésbe keveredett egy ütközés után eljátszott halál miatt az ellenféllel és fokozta azzal, hogy a kesztyűjét a jég fölött lóbálta, provokálva ezzel a bunyót és mutatva a bírónak, hogy nem Ő fogja először ledobni. Olyan stílusa volt, amit lehetett nagyon utálni és nagyon szeretni. Azt hiszem kiderült, én az utóbbi csoportba tartozom. A Volán karakteres játékosává vált és ha nem játszott, nekem hiányzott, még akkor is, ha mostanában tényleg nem ment neki annyira. Hiányozni fogsz Nathan!!! Hiányozni fog az a pofátlanság amit csak Te tudtál ilyen természetesen a csapatba csempészni!! A lehető legjobbakat kívánom és remélem még sokat látlak játszani! Nem szeretem és sosem voltam híve külföldi játékosok honosításával erősíteni a válogatottat, de téged szívesen látnálak Piros Fehér Zöldben! Minden jót!

A legfontosabb, hogy úgy jöttem ki a csarnokból, hogy elégedett voltam. Bár nem az évszázad meccsét láthattuk, de egy sima alapszakasz mérkőzésnek betudható. Helyenként hibákkal ugyan, de összességében jól játszott a Volán. Ami különösképpen tetszett és ezt szeretném mindig látni, hogy nem törtek össze az első bekapott gólnál, de amikor 2:2-re egyenlítettek akkor sem. Ilyen egy profi mentalitás, ezt viszont sokszor hiányolom a csapatból. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Salzburgnak sokkal több helyzete volt, valamint, hogy többször is a meccsen szinte odaszögeztek a kapunkhoz, főleg az első harmadban. De mit számít ez, hisz zsebben a két pont. Bár úgy gondolom, a győzelemnél többet ért most az, hogy kinek a neve állt az utolsó két gólnál a kijelzőn. Reménykedni tudok csak, hogy ezzel Árpi legyűrte végre azokat a gátakat és kijön a hullámvölgyből, előveszi a régi formáját és termelni kezdi a pontokat. Szívből kívánom neki, hogy így legyen, mert amit tavaly az alapszakasz főleg első felében művelt, az szemet kápráztató volt. Nem is annyira a pontokat hiányolom tőle, hanem tényleg, azokat a gyönyörű egyéni megoldásokat. Ahogy kihasználta testi fölényét, ahogy fedezte a korongot, ütközött, cselezett, a fifikásságát ezek nagyon hiányoznak. Vedd elő ismét ezeket Pire, ott vannak benned, tudom, hisz láttam!

Külön meg szeretném jegyezni, hogy a játékvezetés kimondottan jó volt. Hagyta a keményebb játékot, mégis lehetett érezni, hogy Ő a játékvezető. Ezt szeretem! Talán összesen 1 vagy 2 vitatható döntése volt, de ez teljesen belefér. A vonalbírokkal már nem voltam ennyire elégedett, volt egy két hatalmas hibájuk, de ami különösképp nem tetszett, hogy 2X is úgy tűnt próbálják befolyásolni a vezetőbírót.

A szurkolás jó volt. Egyre inkább tetszik, bár lehet még érezni, hogy új ez a "rendszer" de nem lesz baj. Jobb így mint volt és ez a legfontosabb szerintem. Őszintén szólva, nekem is volt pár meccs idén, mikor fel sem emeltem a hangom, mert szinte meg is feledkeztem a szurkolásról és csak a végén eszméltem fel, hogy baszki, nem is üvöltöttem. De amióta próbálkoznak ezzel az új módszerrel, azóta végigszurkolom a meccseket és élvezem. Úgyhogy csak így tovább!

Ennyit mára, nincs más gondolatom a tegnapi meccsről, a legjobban annak örülök, hogy Árpi lőtt 2 gólt!

 Úgy döntöttem, folytatom a vélemény nyilvánítást, de más stílusban. Tömörebb, rövidebb, szókimondóbb leszek. Aki jobban ismer tudja, hogy az életben is megmondom a véleményem keményen, itt sem lesz másképp. A helyesírási hibáimért bocs, szar volt a magyar tanárom! :D Nem fogok minden meccs után hazarohanni és egyből leírni a történteket, azt mindenki megtekintheti a Volan hivatalos honlapján, csak azt írom amit gondolok.

Első megjegyzésemet a nem rég indult http://albavolanszurkolok.com/ oldalról tenném. Eddig rohadt jó! Nagyon tetszik az oldal és kimondottan jó az új chat lehetőség. Bár nem szeretek msnezni meg chatelni, sosem volt az én stílusom, személytelennek gondolom, de ez kimondottan tetszik, mert lehetőség nyílt olyan ismerősökkel kapcsolatot teremteni, akikkel meccseken találkozik az ember, de amúgy ritkán beszélnének. A szurkolói dalok gyűjtemény is kimondottan jó, de még jobb lesz, ha megvalósításra kerül rögzítésük és úgy kerülnek fel. Had mondjam azonban el, tudom, hogy több van mögötte mint szimplán egy weboldal, sokkal inkább egy kezdeményezés, vagy elképzelés amit nagyon tisztelek és kimondottan értékelem működésüket. Ezúton üzenem, csak így tovább!

Ennyit mára, akinek tetszenek írásaim látogasson, kommenteljen bátran!

A mai székesfehérvári közgyűlés döntött, ifj. Ocskay Gáborról nevezik el a fehérvári jégcsarnokot. A két lehetséges elnevezés "Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnok" és "Ocskay Gábor Jégcsarnok" közül Édesapja az elsőt támogataja. A képviselők szavazása szerint a közgyűlés posztumusz díszpolgári címet is adományozott Csicsónak.

Április 1-jén, szerdán lesz Gábor temetése 15:30-tól a Béla Úti Temetőben. A gyászolók a Fehérvári Jégcsarnokban felállított ravatal előtt 13 órától róhatják le kegyeletüket, a klub kérése szerint egy-egy szál virággal. Fél háromtól kísérik Csicsót utolsó útjára a Béla Úti Temetőbe.

Mire odaértünk, körülbelül 17:20-ra az országalmához már rengetegen gyülekeztek ott, családtagok, játékosok és szurkolók. Nem sokkal fél után el is indult a menet, legelöl a család utánnuk a játékosok majd a szurkolók. Tettünk egy kört a belvárosban és bárhova néztem Ő jutott eszembe. A kirakatokban Volán mez és fénykép virágok és gyertyák. Az a rengeteg ember aki eljött, mezben és sálban. Mindenhonnan Csicsó jutott az ember eszébe. Amíg sétáltunk 3dolog járt a fejemben. Az egyik a fakanál csel. Szerintem mindenki tudja miről beszélek. Ez az Övé volt és rájöttem, hogy nincs többé, nincs többé fakanál. A másik az a videó az utolsó góljairól, de főleg az utolsoról, mert itthon még nem fogtam fel, akkor ott döbbentem rá, hogy az a Palkonak lőtt kötény tényleg az utolsó gólja volt. Nem ment ki a fejemből, csak ez ugrott be újra és újra, hogy utolsó gól. Felfoghatatlan. Majd eszembe jutott az A csoportos világbajnokság amiért annyit kűzdött, amiért annyit tett és hogy mennyire igazságtalan ez az élet, hogy most nem lehet ott. Pedig a legnagyobb vágya volt és ha valaki akkor Ő aztán tényleg megharcolt érte, ez járt Neki.

Csak mentünk és mindenki róla beszélt. Nagyon sok ember gyűlt össze, már az országalmánál is, de útközben is csatlakoztak. Úgy olvastam hogy körülbelül 1500an értek oda a menettel a jégcsarnokhoz, de ami ott fogadott szintén ledöbbentett, ugyanis ott várt olyan 500 szurkoló akik már meggyújtották mécseseiket a csarnok elé kihelyezett fénykép előtt. Eszembe jutottak id. Ocskay Gábor szavai, hogy mindig a legjobbak mennek el. Ez így kell hogy legyen, hisz mennyien szerették és mennyien tisztelték.

Miután meggyújtottam a mécsesem Én is, bementem a csarnokba, ahol szintén gyertyákkal körberakott fénykép állt. A Volán cserepadjánál a jégen Csicsó meze, fölötte apró égő mécsesekkel kirakva beceneve és a #19. Mentem tovább, hogy onnan búcsuzhassak el tőle, ahol annyiszor szorítottam érte és ahol annyiszor üvöltöttem a nevét. Az öltözőnél szintén fénykép és gyertyákból kirakott #19. Felmentem a lépcsőn majd le a lelátóra és beálltam a helyemre, oda a második sorba a zsűri fülke fölé a magyar zászló alá. Ahogy oda értem éreztem, valami megváltozott. Rájöttem az Alba Volán nem az igazi Alba Volán Csicsó nélkül. Néztem a jeget és megint eszembe jutott az a fakanál. Hányszor láttam Én azt onnan, de már egyszer sem fogom. Nagyon fájt, nagyon rossz érzés volt. Sorra villantak be a képek gólokról, egyes helyzetekről, vagy épp a szombati bajnoki cím utánni ünnepelésről, amikor Ő nyitotta az első pezsgőt. Meg az a kép, ami nagyon megmaradt bennem, amit minden egyes alkalommal megcsinált, közvetlen a bedobás előtt odamegy Levihez és hozzáérinti fejvédőét kapusunkéhoz. Meg a kettő az egyes szituációk amiket Krisztiánnal dolgoztak ki. Kettejük szemetkápráztató összjátéka. Tisztán láttam magam előtt, ahogy örült minden gól után, az az igazi öröm a gólöröm. Senki nem tudott nála jobban örülni. Ott álltam és ébren álmodtam, emlékeztem. Emlékeztem Csicsóra. Akkor jöttem rá, hogy ez jelenti az igazi hallhatatlanságot. Néztem a jeget és mint egy film peregtek előttem a jelenetek amiknek Ő volt a főszereplője. Ezekre mindig emlékezni fogok. Ezek azok a dolgok amiket SOHA nem felejtek. Életem legszebb perceit, óráit töltöttem ott amit nagy részben Neki köszönhetek és teszem is. KÖSZÖNÖM SZÉPEN CSICSÓ! Te egy igazi halhatatlan hős vagy számomra.

Nyugodj Békében!

Március 25-ére virradóra tragikus hirtelenséggel, szívrohamban elhunyt a székesfehérvári és a magyar jégkorong egyik legnagyobb alakja ifj. Ocskay Gábor. Szerettünk Csicsó, Szerettünk és soha nem feledünk. Nyugodj Békében!

Ezt leírni, amit ma átéltem, egyszerűen lehetetlen. Nem sokkal 17:15után értünk ki, de már parkolót is alig találtunk, csak egy messzebb lévő kereszt utcában tudtam megállni, de akkor még csak nem is sejtettem, hogy mi vár ránk mikor beérünk a csarnokba. Olyan 17:30körül értünk oda, de már a pénztáraknál akkora sor volt, hogy ilyet még azt hiszem soha sem láttam. A bérletemmel hamar bejutottam és előre is siettem, mert helyet kellett foglalni. Nem adom az Én jól megszokott helyem. Mikor megláttam, hogy mi van odabent, hát enyhén fogalmazva leesett az állam. Már csak azért is, mert tudni kell, hogy sikeresen tettek három fehérvári meccset egy időbe (Videoton és Albacomp) ezért olyan 2500körülire saccoltam még reggel a nézőszámot. Most megerősítették a fehérváriak bennem, hogy Székesfehérváron a jégkorong A SPORT. Már fél órával a kezdés előtt olyan telt ház volt, ami még az EBEL meccseket is megszégyeníti és akkor még nincs sehol az a rengeteg ember aki kint áll sorba, és a még érkező nézők. Az a szó, hogy teltház új értelmet nyert a Raktár utcában ma este. Nem tudom megmondani, hogy mennyien voltunk, de 4000 körülire saccolnám. Mind a vendég mind a hazai szektor olyannyira tele, hogy gombostűt leejteni nem lehetett, a palánk mellett végig mindenhol nézők és még a kapuk mögötti szektorokban is felállították az embereket hogy mindenki elférjen. Kirázott a hideg mikor végignéztem a csarnokban, elmondhatatlan élmény volt.

A meccset az elejétől a végéig uraltuk, és tulajdonképpen esélyt sem adtunk az UTEnak. Még emberelőnyben is alig tudták behozni a korongot a Volán harmadába, de ha sikerült is, azonnal megszereztük. 5-5ben pedig a piros vonalon túlra is alig jutottak, még össze is néztünk páran ott körülöttem, hogy ez elképesztő. Egyszerüen a második harmadban körülbelül 10percig, az UTE nem tudott mit csinálni. Még az arcukon is látszódott, hogy ezt Ők is alig hiszik el. Mindemellett támadtunk is rendesen, rengeteg hatalmas helyzet és megannyi kapura lövés de Palko nagyon jól védete az UTE kapuját. Ennek köszönhető, hogy "csak" 4-0. Az első gólunkat az első harmadba Tokaji szerezte, majd a másodikat a második harmadban Jason. A záró játékrész vége fele majdnem 2percig kettős emberhátrányba kerültünk, amiből Pék kapuslehozatallal 3asat csinált. 6-3ban támadtak a vendégek, de a Volan olyan hősiesen védekezett, hogy még helyzetet is alig tudtak kialakítani, és a közönség valami elképesztő volt. 4000 ember üvöltötte hogy HAJRÁ VOLÁN, zengett az egész csarnok, szoltak a dobok és tényleg talán nem tulzok, ha azt mondom, kitettük azt a hiányzó három játékost, a jégen lévők szivében biztos. Meg is hálálták, Nathan Martz a Mi kapunktól vágta az UTE kapujába a pakkot 3-0. Hát itt aztán teljesen felrobbant a csarnok és az a 4000 néző már nem HAJRÁ VOLÁNozott, hanem szólt az IZZIK A CSARNOK ITT A MAGYAR BAJNOK. 3mas emberhátrányból gólt ütöttünk a saját kapunktól. A 4-0át Süti állította be nem sokkal a vége előtt. Innentől persze már mindenki, még az ülő szektorokból is állva tapsolt és éljenzett. A vége előtt még Sofi úgy gondolta tartja magát a "hagyományhoz" és verekszik egyet, aztán nehézkesen igaz de eljött a várva várt sípszó és ezzel az Alba Volán megszerezte zsinórban 7. összességében 10. bajnoki címét. Az ezek után következő eseményeket nem írom le mert teljesen fölösleges, aki nem volt ott az úgyse érti, aki meg ott volt, pontosan tudja miről beszélek. Annyit még hozzá teszek, hogy az UTE derekasan helytállt és nem adták fel, küzdöttek a végsőkig, de a Volántól ma nem lehetett elvenni ezt az aranyat. Az UTEsok is vastapsot kaptak a fehérvári közönségtől, teljes mértékben meg is érdemelték és gratulálok nekik az ezüst éremhez. Szerintem senki nem érez csalódottságot a csapatban. És persze gratulálok az Alba Volán csapatának, Énekes Lajos edzőnek, id. Ocskay Gábornak az egész szakmai stábnak és mindenkinek a BAJNOKI CÍMHEZ! A Bajnok csapat névsora: kapusok: Hetényi Zoltán, Szuper Levente; védők: Tokaji Viktor, Horváth András, Rastislav Ondrejcik, Jobb Dávid, Nick Martens, Ryan Bonni, Andreas Byström; csatárok: Palkovics Krisztián, Ocskay Gábor, Fekete Dániel, Kovács Csaba, Nagy Gergő, Sofron István, Hegyi Ádám, Tóth Adrián, Benk András, Fodor Szabolcs, Artyom Vaszjunyin, Nathan Martz, Jason Guerriero. Gartulálok mindenkinek külön külön.

Még egyszer leírom: AZ ALBA VOLÁN A 2008/09es SZEZON BAJNOKA! IZZIK A CSARNOK, ITT A MAGYAR BAJNOK! IZZIK A CSARNOK ITT A MAGYAR BAJNOK! IZZIK A CSARNOK ITT A MAGYAR BAJNOK!

HAJRÁ VOLÁN HAJÁR SZÉKESFEHÉRVÁR!

Hosszasan gondolkoztam, hogyan kezdjem a cikket, de azt hiszem ez a legjobb: GRATULÁLOK AZ UTEnek. Teljesen megérdemlten nyert, szívvel lélekkel harcoltak, és 150%on pörögtek. Mégis azt mondom, hogy az utolsó harmadban nyerték meg a meccset, az Én szememben legalábbis biztosan. Bár az első kettőben ütötték a gólokat, de a harmadik harmadbeli hősies védekezés valami csodálatraméltó volt. Már félholtak voltak, alig lihegtek, tényleg csak a szívük vitte előre Őket, ilyet csak a legnagyobb sportemberek tudnak. A legnagyobb tiszteletem érte.

Bár tény, hogy sokkal több kiállításunk volt, nem lehet erre fogni ezt a vereséget, egyáltalán nem. Az elején a Volán kiküldte játszni a mezeket. Sajnos a mezek nem tudnak jégkorongozni. Ehhez jöttek hozzá egyértelmű 2percek, meg egy két (nem sok) olyan amiért nem járt volna szerintem kiállítás, de ez jelen esetben teljesen lényegtelen. Mindemellé társult, hogy az UTE iszonyatosan pörgött és egy jó taktikával is sikerült meglepnie a Volánt. Az első gól után szétzilálódott a hazai csapat játéka és egyszerűen nem állt újra össze. A második gól után már teljes volt a káosz és erre még jött egy, ez megadta a kegyelemdöfést. Teljes dekoncentráció, túlzott akarás, kapkodás, pontatlanság, a hibák hibára halmozása, idegeskedés jellemezte a Volán játékát a mai meccsen. Minden játékosunk annyira ideges volt, hogy ilyet Én még nem láttam. Először Tokaji kapta fel a vizet, amúgy szerintem jogosan, a kiállítása miatt. Szó szerint ordibált a vezetőbíróval. Majd Csicsónak borult el az agya teljes mértékben, még rá abszolt de nem jellemző módon durvulni is elkezdett. Nagy Gergő volt talán a legrosszabb, dühböl játszott, ordibált a csapattársaival és úgy káromkodott, hogy még mi is hallottuk a lelátón. Sofron tiszta ideg volt és egy idő után csalódott is. Sütinek semmi nem jött össze, minél inkább akart és hajtott annál inkább rosszúl ment neki. Légiósaink meg egyszerűen nem értették a helyzetet. Egyedül talán Palkovics és Fekete tudta megőrizni hidegvérét valamilyen szinten. A Volán mai játéka tökéletes példa lenne a Cserecsapat című filmben elhangzott jelenségre amikor minél inkább akar valaki annál inkább nem megy és csak egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed. Így nem lehet meccset nyerni. Úgy látom tehát, hogy a Volán ziláltsága mellett az UTE pörgős gyönyörű játéka vezetett ehhez az eredményhez. Még egyszer gratulálok nekik, szépen játszottak, megérdemelték.

Nem kell elkeseredni, pont ezért játszák a döntőt 4nyert meccsig, mert minden csapatnak vannak rossz napjai. Azt hiszem, a Volánnak ez volt az idei szezonban a legrosszabb, de van ilyen. Ez egy ilyen sport. Sőt, ilyen maga a sport. Küzdeni kell és nem lesz baj. Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!

Először is had kezdjem azzal, hogy megkérek mindenkit, aki még nem tette volna meg, hogy elolvassa az első bajnoki döntőről szóló cikkemet, amiben egy külön bekezdésben írtam le, hogy élőben még sohasem láttam ennyire tökéletes játékvezetést mint azon a meccsen. Szeretnék gratulálni Gebei Péternek, mert tényleg A LEGJOBB magyar játékvezetővé fejlődött és milyen nagyobb bizonyíték kell, minthogy fújni fog az EBEL döntő harmadik mérkőzésén.

Mindemelett azonban az UTE nem kér Gebeiből. Undorító módon a játékvezetésre fogta az eddigi két zakót és a folytatásra szlovák játékvezetőt kértek. Érthető módon ebbe az Alba Volán nem ment bele, így minden bizonnyal az osztrákok delegálnak vezetőbírót a keddi mérkőzésre. Anyiban nem bánom, hogy remélem így legalább megtudják, hogy is fújnak az osztrákok. Azt viszont el kell hogy mondjam, hogy bár a vasárnapi mérkőzés tényleg tele volt játékvezetési hibákkal, ez egyáltalán nem Volán párti volt. Vegyük csak példának Fodor kiállítását, ahol Ő tulajdonképpen semmit nem csinált, mégis Mi kerültünk emberhátrányba és ebből kaptuk a 3. gólunkat. Vagy amikor egy tiszta Volán helyzetnél az egyik UTE játékos szánt szándékkal elforgatta a kaput. Mi történt utánna..?? Hát semmi. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy mellettünk állt volna a játékvezetés, sőt... De hogyha már itt tartunk, akkor megjegyezném, hogy az UTE részéről az sem volt épp fer húzás ahogy a játékot késleletették, hogy kipihenhesék magukat a játékosok. Amikor a rolbát késve küldik be és a jégtisztitó pályamunkás unott pofával, tyúklépésben tulajdonképpen simogatta a jeget csak hogy több idejük legyen a játékosoknak. Már ez undorító volt, na de a nyilatkozatok utánna és most az, hogy Gebei elég jó az EBEL döntőbe, de az UTEnak nem, hát ez már több a soknál. Az egész szezonban szurkoltam az UTEnak, hogy legalább az egyik szeredai csapatot kapja el az alapszakaszban, vagy utánna, hogy jusson be a döntőbe, mert egy szimpatikus csapatnak tűnt. De most teljesen megváltozott a véleményem. Jövőre eszem ágába sem lesz az UTEnak szorítani senki ellen. Ezekkel a tetteikkel kivívták teljes ellenszenvemet. Nem tudom elégszer mondani, hogy UNDORÍTÓ amit Pék és az UTE leművelt. De most megkapják. Élvezzék csak az osztrák sporit.

HAJRÁ VOLÁN, HAJRÁ SZÉKESFEHÉRVÁR!

Aki nem jött ki a meccsre, az most nagyon bánhatja, mert egy igazán pörgős, jó mérkőzést láthattunk. Jobban élveztem mint a legtöbb EBEL meccset. A szokásos rituálék után viszonylag korán elfoglaltam a jól megszokott helyem a magyar zászló alatt (ha nem állhatok ott, vagy odébb tolódok már nem érzem annyira jól magam, az az Én helyem :)) és már teljesen be voltam zsongva, éreztem, hogy jó meccs lesz. Az elején azt mondtam 5góllal nyerünk, nem tévedtem sokat.

Az UTE nagyon felszívta magát, is hatalmas iramba kezdett az elején, mondhatnám, hogy megpróbálta felvenni a Volán tempóját és ez teljes mértékben sikerült is. Bár érződött az első harmadon is, hogy azért Mi irányítunk, de nagyon hajtott az ellenfél, igazi EBEL szintet produkáltak. Le a kalappal előttük. A harmad végére viszont ennek köszönhetően majd kiköpék a tüdejüket, főleg az első soruk, akik rengeteget voltak a jégen. Érezhető volt, hogy ez lesz a vesztük, mert nem fogják végig bírni, míg a Volán ehhez ugye hozzá van szokva, tehét értük nem aggódtam. Bár a játék képe alapján minimum 1-0ra adtam volna az első felvonást magunknak így jobb volt, mert legalább izgalmas lesz a folytatás, gondoltam.

Nem is tévedtem, ugyanis meglepően az UTE lőtte az első golt emberelőnyből. Ez azért nagyon rányomta a bélyegét a játékunkra és jött a szerintem mindenki által jól ismert görcsös akarás. Sorra maradtak ki az előnyök, és elég sok hiba csúszott a játékunkba. Az ellenfél meg kezdett fáradni, úgyhogy kicsit leült a mérkőzés. Azt azért kiemelném, hogy undorítónak tartom amit egyesek csinálnak, hogy amikor nem játszik jól a csapat elkezdik kifütyülni a játékosokat. Ez nem módi. Jó hangosan meg is jegyeztem, hogy meghallják az érintettek, hogy ez egyszerüen UNDORÍTÓ. Ilyenkor még hangosabban kéne szollnia a Hajrá Volánnak. Na de szerncsére a harmad végéhez közeledve Jason révén jött az egyenlítés. Mit ne mondjak, nagyon kellett. Itt már tudtam, hogy az UTEnak befellegzett. Mert amennyire visszaveti a nyomás a játékunkat, annyira tudunk jók lenni felszabadultan, ráadásul az UTE elfáradt.

Ennek megfelelően jött a befejező játékrész. Először Csicsó mattolta a kapust 40másodpercel a bedobás után. Ezt hatalmas mezőnyfölény követte, szinte ki sem engedtük a pakkot a támadóharmadból, de hogy a felezővonalon túlra nem jutott az biztos. Az UTE nagyon a végét rúgta, a Volánnak meg persze ez a tempó nem újdonság úgyhogy következett a parádé. Palkovics gól nem sokkal a harmad fele után. Majd 14másodpercel késöbb a hivatalos lista alapján ismét Palkovics gól (azért mondom ezt, mert szerintem a 2.gólunkat Palkó lőtte és a 3.at is, de a 4.et szerintem Süti). És még mindig nem volt vége, ugyanis Csabi még egyszer eredményes volt, így beállítva az 5-1es végeredményt.

Ilyen egy tökéletes meccs, izgalmas, pörgős, hajtós, ám a végén természetesen hatalmas Volán győzelem. Ennél jobb forgatókönyvet kívánni sem lehet. Na jó talán az Innsbruck elleni 10-1. De hát az máshogy volt gyönyörű. A Volán megérdemelten nyert, végig mezőnyfölényben játszva. Erről tesz tanubizonyságot az 56-16os kapuralövési arány is. Az UTE pedig minden dícséretet megérdemel, mert egészen a mérkőzés feléig keményen tartották a tempót és a vezetést is meg tudták szerezni.

Még egy dolog van amit ki akartam emelni és ez nem más mint a játékvezetés. HIBA NÉLKÜLI volt! Ennél jobb játékvezetést élőben szerintem még nem is láttam. Egy rossz szavunk nem lehet, de szerintem a másik oldalról sem. Nem véletlenűl tartják az ország legjobb vezetőbírójának Gebeit. Hagyta a kemény játékot ahogy azt kell egy bajnoki döntőben, mégis végig éreztette, hogy Ő vezeti a mérkőzést. Amit kellett befújt, amit nem kellett hagyott. Egyszerűen tökéletes volt. Köszönjük szépen, hogy munkájával hozzájárult és tökéletessé tette a döntő sorozat első amúgy is hatalmas mérkőzését. Meggyőződésem, hogy senki más nem tudta volna nála szebben és jobban levezényelni ezt a meccset.

A szurkolásról is a kifütyülést leszámítva csak jókat mondhatok. Szinte végig szóltak a Volán indulók, a dalok ahogy azt kell. Az egész meccsen talán 10perc volt csendesebb. Kimondottan jó volt a hangulat. Ugyanez elmondható a UTE szurkolóiról is, akik szintén kitettek magukért. Tehát igazából szerintem minden tökéletes volt. De illik is, hisz bajnoki döntő. Kíváncsian várom a folytatást.

Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!

Talán még soha nem mondtam eddig, és remélem nem is fogom újra, de ez nem volt egy megérdemelt győzelem. Amíg a DAB szívvel lélekkel játszott, és foggal körömmel harcolt, mindent beleadott amit csak lehetett, addig Mi csak lötyögtünk. Az újvárosiak olyan elszántak voltak, hogy az káprázatos, mint Mi voltunk egy párszor az EBEL-ben. Árkovics sem hazudtolta meg magát, de hozzá kell tegyem, hogy az első harmad végén lévő DAB kiállítások szinte mindegyike adható volt, kivéve az utolsót. Én ott semilyen szabálytalanságot nem láttam (ettől még történhetett), a többi viszont szerintem jogos volt, habár néha túlzó. Mivel becsületes embernek tartom magam, ezért el kell mondanom, hogy a második harmadban a DAB lőt egy gólt, ami a BELSŐ alsó kapuvasról jött ki, de olyan gyors volt, hogy senki nem vette észre. Onnan ahol Mi áltunk, jobban lehetett látni és mindegyikőnk azt mondta, hogy gól volt. Az elvileg meglévő sebességkülönbségből semmi nem látszódott és kondícióval is bírták végig a DABosok. Tényleg nem jó ezeket a dolgokat leírni, de az igazság az, hogy az Újváros annyira szívvel lélekkel harcolt, hogy nagyon nagyot nőtek a szemebe. Hatalmas gratulációm nekik. Persze a Volánnak is gratulálok, mert azért ha lötyögve is és szépen fogalmazva harmatgyenge játékkal azért győzni tudtunk. Vasárnap összeszedetteb csapatot lenne jó látni, akiben megvan ugyan az önbizalom, de nem lenéző. Én így láttam a mai meccset és azt hiszem, most minden elfogultságot félretettem és annak ellenére, hogy nagyon nehéz volt, őszintén leírtam mi történt. Aki máshogy látta írjon, mert kiváncsi vagyok más véleményekre is.

Viszonylag korán kimentünk a jégpályára, ennek ellenére már akkor látszodott, hogy korántsem lesznek annyian mint egy EBEL meccsen. Nem igazán értem miért, hiszen az ősi ellenfél Dunaújváros csapatát fogadta a Volán bajnoki elődöntőben. A HC ellen elszenvedett vereség és a csapattal történtek miatt kicsit óvatosabban ugyan de bízhattunk a győzelemben, tehát egy jó meccshez minden adott volt.

Pörgősen indult a játék, bár látszódott, hogy nem a gyors letámadás az elsődleges stratégia, viszont mindenképp a játék uralása. Ez így is történt, sokat támadtunk és rengeteget volt nálunk a pakk, ennek ellenére egy két kontrából veszélyes elentámadást vezetett a DAB, Levi szerencsére mindig a helyén volt. Úgy az 5ik perc körül egy szépen megjáratott korong végül Palkovicshoz került aki nem is hibázott és már vezettünk is 1-0. A játék képe innentől még inkább a mi oldalunkra borult, annak ellenére, hogy voltak hibák részünkről is. Nagyon feltűnő volt a sebesség különbség a két csapat között. Sokkal gyorsabbak voltunk, a korongot is gyorsabban járattuk és még szép cselekre is futotta. Talán egy kicsit a koncentráció hiányzott, de pont annyira odatette magát a csapat amennyire kellett. Akadtak még gyönyörű helyzeteink de végülis ezzel az eredménnyel mehettek szünetre a csapatok.

A második harmad is hasonló képp folytatódott, uraltuk a játékot. Ezt megerősítendő légiósaink gyönyörű összjátékkal kidolgozott helyzetét Byström fejezte be sikeresen így már 2-0. Emberelőny következett, szépen járattuk a játékszert, míg Palkó a kék vonal környékéről lövésre szánta el magát amibe Horváth ért bele és már 3-0. Nem panaszkodhattunk ezek után se, a fiúk tették a dolgukat és irányították a mérkőzést, ám az egyedűl hagyott Azari szépített így 3-1. Nem tört meg a csapat, de innentől kezdve sűrűsödtek a hibák és úgy tűnt, mintha nem találnák egymást a játékosok. Rendes támadásunk aligha akadt a harmad végéig, ám akkor Ocskay lövése kipattant amit Fekete lőt be habozás nélkül, így 4-1el lehetett menni újra pihenni, de csak egy kis balhé után a kapu előtt, amiből aztán Sofron és Azari kapott 2percet.

A befejező játékrészben látszott a DABon hogy szépíteni akar, egy fokozattal feljebb kapcsoltak, de ez is kevés volt, hogy átvegyék az irányítást. Az egész mérkőzésen villogó Nagy vitte fel a korongot és passzolta Hegyinek aki beállította az 5-1es végeredményt. A játék végéig sem változott az összkép, írányítottunk végig, sőt egyre jobban kijött a fölényünk. Összességében, egy pörgős jó mérkőzést láttunk, rengeteg ütközéssel és számomra felettébb furcsa játékvezetéssel, ami szembetűnő módon hagyta a durvulást. Viszont ezen a meccsen nem voltam megelégedve a bírók munkájával, olyan dolgokat fújt be amiket nem kellett volna, és olyanokat nem amik egyértelmű 2percek voltak. Mindemellett az volt az érzésem, hogy nem tartja kézben az irányítást a játékvezető. Azt megértem, hogy hagyni kell a keménységet egy bajnoki elődöntőben, de azt is lehet úgy, hogy közben az embernek az az érzése, hogy a bíró vezeti a mérkőzést, itt most nem ez volt a helyzet. Remélem ezen változtatnak a következőkben. Gratulálok a csapatnak a győzelemhez, de a DABnak is a helytálláshoz.

Folytatás következik holnap Újvárosban, majd vasárnap ismét a Raktár utcában. Remélem azon már többen leszünk! Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!

A mai Fejér Megyei Hírlap elég hosszan, majd egy oldalon a sport rovat főoldalán hozta le a tegnap a Volánnal történt eseményeket, kiegészítve egy két érdekes ám felettéb szomorú, elkeserítő újdonsággal.

A cikk címe, hogy Egységbe kell tömörülnünk. Nem véletlenül adták ezt a címet neki, ugyanis elég hosszasan tárgyalja, hogy a történtek kikezdték a csapategységet, ami azóta kicsit bomladozni látszik. A tények közlése után beszámol róla, hogy a pénteken bejelentett 20%-os bércsökkentés kettéválasztotta a társaságot. Jó pár játékos nem értett vele egyet, hogy egyetlen egy mérkőzés után miért kell ilyen büntetést kiszabni és véleményüknek hangot is adtak. A játékosok kilétéről ennyit írnak a cikkben: "A hangadók többnyire azok a jégkorongozók voltak, akik az elmúlt nyáron érkeztek az egyesülethez, és egyáltalán nem biztos, hogy a következő szezont is kék-fehérben képzelik el." A másik oldalon viszont vannak játékosok akik bár nem örültek a dolognak, de megértették a büntetés okait. Az egyik idegenlégiós például elektronikus levélben is reagált a következményekre, és biztosította a menedzsmentet arról, hogy a továbbiakban is teljes erőbedobással küzd majd az Alba Volánért, és ha lesz rá lehetősége, szívesen maradna a következő szezonban is. A cikk még egy példát is ír a csapat tagoltságáról, amikor Marosvásárhelyen a tranzit büféje előtt három asztalnál foglaltak helyet a játékosok. Az egyik csoport a légiósok voltak, egy másik csoportban voltak a fiatalok és a harmadik pedig a rutinosabb magyar korosztály. Tegnap edzés után maga Énekes Lajos és a csapat egyik csatára is megerősítette a Fejér Megyei Hírlapnak, hogy többcsoportra szakadt az öltözőben a keret, és nem lesz egyszerű újra egységbe tömörülni. A legnehezebb helyzetben Csicsó van, akinek a többséget kellett volna képviselni saját édesapjával szemben, nem is hezitált lemondott a kapitányi tisztségről, saját tistessége ezt diktálta, fogalmaz a Hírlap Ocskay Gábor lemondásáról. Rövid interjút is lehozotak még, amiben Nathan Martz és Jason Guerriero sajnálattal vette tudomásul Ted Sator távozását és egyértelműsítették, nem örülnek neki. Szuper Leventét is szerették volna megkérdezni a történtekről ám Ő nem kívánt nyilatkozni.

Ezek nagyon szamarú dolgok, nem akartam elhinni mikor először olvastam. Azt hittem ilyen sohasem történhet meg az Alba Volánnál és azt végképp nem gondoltam, hogy ehhez elég lesz egyetlen egy vereség. Pont emiatt írtam a tegnapi cikkemben, hogy nem hiszem, hogy jelen helyzetben ezek a lépések voltak azok a menedzsment részéről, amit feltétlen meg kellett tenni. Mindesetre nagyon remélem, hogy túl lesz rajta a csapat és megint egy emberként tudnak majd küzdeni. A lehető legjobbakat kívánom. Mi ott leszünk és szurkolunk nektek holnap. Sok sikert Fiúk! Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!

Az Alba Volán menedzsmentje a HC Csíkszeredától elszenvedett vereségre hivatkozva felmentette vezetőedzői posztjáról Ted Satort és helyére ideiglenesen Énekes Lajos pályaedzőt nevezte ki. A játékosok büntetésből a vereség miatt 20%-os bércsökkentést kaptak Február hónapra, valamint Ocskay Gábor lemondott a csapatkapitányságról. Ezek a tények. Több fórumon is elterjedtek, sőt még rádióban is lehetett hallani interjút id. Ocskay Gáborral, úgyhogy bármennyire is hihetetlenűl hangzik, ezek mostanra hivatalos ténnyé váltak. A hírek blogok kommentjeiben és egyéb fórumokon is kettéosztotta a társaságot. Valaki egyet ért a döntéssel, van aki nem. Sokan túlzónak tartják, sokan még ezt is kevésnek. Őszintén szólva belőlem is heves indulatokat váltottak ki és már alig vártam, hogy hazaérjek és "kiírhassam" magamból a felgyülemlett feszültséget. Ezen cikk tehát az Én véleményem a történtekről cenzúra nélkül.

Általában egyet értek id. Ocskay Gábor döntéseivel ezúttal viszont nem tudok. Én azon Szurlkolók véleményét osztom, akik azt mondják erre semmi szükség nem volt. De kezdjük az elejéről. A szezon előtt az EBEL-ben sokan a Volánt várták meglepetés csapatnak és ehhez méltóan indítottunk. Csodás már már hihetetlen első és második kört produkált a csapat. Jöttek a pontok és jöttek a győzelmek. Tartottuk helyünket a középmezőnyben és csak ámultunk, hogy ez nem álom, ez a valóság. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez nem kis részben Ted Sator műve volt. Majd jött az aminózus fightnight és az eltiltások, a betegségek, a hulla fáradt játékosok, a husszú már már véget nem érő 3sosorzás és a megannyi nehezítő körülmény aminek egyenes következménye volt a hullámvölgy. Az elején még mindenki betudta a történteknek a sokáig tartó vereségsorozatot de valahogy csak nem akart elmulni. Épp hogy egy egy pontot el tudtunk csípni innen onnan. Ekkor sokan már elkezdtek gyűjteni Sator mester repülőjegyére. Ők hajlamosak elfelejteni, hogy nehéz idők mindenhol vannak és egy csapatot de főleg egy vezetőedzőt az méretet meg igazan, hogy hogyan tudja kezeleni ezen helyzeteket. Én akkor azt mondtam, hogy a szezon végéig semmi képp nem lenne célszerű elküldeni az NHL-t is megjárt, nálunk már hősnek számító mesteredzőt. Látni kell mire képes ebben a helyzetben és hogy összetudje-e szedni a csapatot. Mindemelett a szezon közepén de inkább a végéhez közeledve már új hasonló kaliberű edzőt találni igen nehéz. Ted Sator azonban megcsinálta. Mikor már senki nem hitte volna, Ő ott volt és a sírból hozta vissza és támasztotta fel a csapatot. Újra elindította a győzelem útján az Alba Volán-t, aki szárnyra kapott. Mert így volt, emlékezzen mindenki. Az ősidők óta nagy rivális Jesenicét 5-1el küldtük haza, a Ljubljanát 3-0-val küldtük padlóra, az Innsbruckot mindenki emlékszik 10-1, azaz 10-1el szedtük szét. A Villachtól is csak büntetőkkel kaptunk ki, de legyőztük a Grazot akit egész szezonban nem sikerült rendes játékidőben. És ezek után is jöttek a pontok. Ted Sator alkotott, a Volán szárnyalt. Olyan bizalom alakult ki a játékosok és az edző között, ami csak nagyon hosszú együtt töltött idő után tud. Mert a nehéz helyzetek összekovácsolták Őket. A csapat bízott az edzőben, az edző bízott a csapatban. Ennek bizonyítékát pedig Mi élveztük a Raktár utcában. Na most, mindezek után kérdem Én, érdemes volt egyetlen egy fájó vereség miatt elküldeni azt a Ted Satort aki többször is csodát tett Fehérváron...??? Egy tulajdonképpen jelentéktelen de mint mindannyian jól tudjuk, hatalmas jelentőséggel bíró vereség képes eltörölni ennyi munkát, ekkora odaadást, bizalmat? Az a meccs ráadásul a Mienk volt. Nem játszottunk rosszúl, sőt jobbak voltunk a HC-nál, csak aznap gólt ütni a kapusuknak szinte lehetetlen volt. Nem értem, egyszerűen nem értem, Sator az alapjait képezte egy bizonyítottan győzni tudó és csak szeretni való Alba Volánnak. Megértem Én, hogy hatalmas presztizs mérkőzés volt a Csíkszereda ellen, azt is, hogy ezzel egy hosszú idő alatt felépített hírnév veszhetett volna kárba de az csak egy meccs volt. Egy meccsen bármi megtörténhet kimondottan a jégkorongban. Hatalmas csodákat láthatunk ebben a sportban, de pont ezért szeretjük. Ez az egyik része a dolognak, a másik meg, hogy ezek után mi lesz? Keresünk egy új edzőt, rendben van. Kétlen, hogy találunk egy ilyen szakembert akit meg is lehet fizetni, de ha így is történik, az még rengeteg idő míg vele is kialakul a bizalom. Jövőre bent kell lenni az EBEL rájátszásában, ehhez a csapatnak egy olyan útmutatóra van szüksége akiben bíznak. Satorben bíztak. A menedzsment nem tette. Ki játsza a meccseket, a játékosok vagy a menedzsment...??? Én kívánom a legjobban, hogy ne legyen igazam. Bár ne lenne!

A játékosok bérének a csökkentésével sem értek egyet, mert nem az akarással volt a gond. Játszottak Ők rendesen, igaz nem pörögtek 150% de egyáltalán nem volt vészes. Sokkal rosszabb meccseket is láttam idén amikor tényleg feladták. Itt szó sem volt erről. Mindemelett elveszettük Csicsót mint csapatkapitányt. Gratulálok. Na és ki fogja pótolni? A legtökéletesebb ember volt erre posztra. Valószínű Palkovics Krisztián lesz az utódja, nem tudok mást elképzelni. Aki ismer tudja, hogy nekem Ő a kedvenc játékosom már nagyon hosszú évek óta, a mezem Palkós, sőt még a válogatott mezem is Palkós, a falamon Palkovics egy régebbi ütője díszeleg, egyszerűen imádom a játékát, de még Én is úgy gondolom, hogy egyszerűen Csicsónál alkalmasabb játékos erre a posztra nincs és nem is lesz a Volánban.

Nagyon remélem, hogy nem lesz igazam és hogy mindenben amit leírtam tévedtem. A csapatnak a lehető legjobbakat kívánom és kitartást, jó meccseket az OB1-re. Megyünk csütörtökön szurkolni és reméljük a történtek nem nyomják rá a bélyegét a játékukra. Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!

Először is had kérjek elnézést, hogy ennyi időre eltüntem és nem írtam. Annyi történt, hogy volt egy kis nézeteltérésem egy másik fórumon állítólag jégkorong szerető emberekkel, ami igen kellemetlenűl érintett és akkor úgy gondoltam, nem is írok többet, mert minek írjam le a gondolataim, ha abba csak belekötnek, félreértelmezik, belemagyaráznak dolgokat és csak a rosszat kapom. Egyszerűen nem volt kedvem azután írni. Most azonban rájöttem, hogy annakidején mikor ezt kezdtem, megfogadtam, hogy magamnak írom amit írok és ha valaki elolvassa az nekem megtiszteltetés de a címzett ettől függetlenül Én maradok. Akkor is írni fogok ha senki nem olvassa, de ha olvassák annak viszont nagyon örülök. Mostantól ehhez tartom magam és megpróbálok nem foglalkozni azon emberekkel akik lehurrognak egyes gondolataim miatt. Már az elején leírtam, hogy nem tudok, nem is akarok és nem is leszek pártatlan. A szívem mindig a Volán felé húz és ez így van rendjén.

Egybevettem a Volánt érintő két meccset a Csíki kupából, mert nem akarom hosszan külön cikkben leírni a véleményem, csak röviden tömören. Az első meccsen érvényesítettük a papírformát. Gyönyörű játékot láthattunk a Volántól, csodálatos passzjátékkal és esetenként meglepően merész cselekkel ami különösképpen tetszett. Mint ismert a végeredény is ezt tükrözte 9-0. Viszont szeretnék gratulálni az SCnek is, mert azon rengeteg problémát félretéve amin a klub és a csapat is átment/átmegy mégis ott voltak és hősiesen helytálltak. Bár nem tudtam sajnos kimenni, hogy élőben követhesem a mérkőzéseket, de a TV-n keresztűl is meg lehetett állapítani, hogy nagyon kevesen mentek ki erre a mérkőzésre ami csalódást okozott nekem. Azt hittem, hogy egy ilyen nagy jégkorong multal rendelkező városban mint Csíkszereda többen kiváncsiak kedvencükre és a Mi Volánunkra mint 800-900 néző. Így a 9-0ás győzelem után egészséges önbizalommal várhatta a Volán a következő meccset a HC ellen.

Ezen része az irományomnak valószínű heves indulatokat fog kiváltani egyes emberekből, de Én csak azt írom le amit Én láttam, ahogy Én gondolom és ahogy Én érzem. Mindkét csapat erőteljesen kezdett, lehetett érezni, hogy a HC nagyon készült és nagyon várta ezt a mérkőzést, a Volán pedig meg akarta mutatni mire is képes. A HC játékosok elkezdtek egy olyan játékot felvenni amit a Salzburg mutatott be az ominózus "Fight night"-on. Ez nagyon nem tetszett a Volánnak, mert igazság szerint nem erre számítottak. Teljes joggal vágtak vissza a keménykedő HC-nak bár hozzá kell tegyem néha tulzottan is durván. Egy két játékosnak elborult az agya. Fekete Dánielt például Én még sohasem láttam ennyire idegesnek és mérgesnek de ugyan ez elmondható volt Sofron Istvánról, Nagy Gergőről, Bonni-ról, egy kis idő után Sütiről és már Csicsóról is. Véleményem szerint ezen ment el a meccs. Ennek ellenére a játék képe alapján azt kell hogy mondjam, hogy jobbak voltunk. Sokkal többet lőtünk kapura, sokkal nagyobb helyzeteink voltak és lényegesen többet birtokoltuk a korongot. A játékosok idegállapotán kívül még a HC kapusa állt a gólszerzés útjába, aki meglepő módon, hihhetelen jól védett. Ugyanez sajnos nem mondható el Leviről akinek lényegesen kevesebb dolga volt, de valahogy nem volt csúcsformában. Véleményem szerint tehát ezen körülmények vezettek ehhez az igen csak fájó vereséghez. Mindazonáltal szeretnék gratulálni a HC csapatának, mert egy jól megválasztott keményen harcias és aggreszív taktikával, hatalmas küzdelemben legyőzte a Volánt.

Ebből a mérkőzésből messzemenő következtetést nem érdemes levonni, mert mindenki tudja, hogy ebben a sportban egyáltalán nem ritka az ehhez hasonló sőt ennél sokkal durvább meglepetés is, főleg egy ilyen "gála" meccsen. Ebből tanulni kell és ezen tapasztalattal a hátunk mögött kell nekivágni az OB1-nek. Most látjuk, hogy bizony nem lehet félválról venni a küzdelmeket. Ezt a hibát elkövették ellenünk is az EBELben meg is bosszultuk. Viszont biztos vagyok benne, hogy innentől kezdve nagyon komolyan fogja venni a Volán a rá váró OB1 mérkőzéseket. Még az is lehet, hogy Mi, mint fehérvári Volán szurkolók még profitálhatunk is ebből a vereségből. Természetesen nem mondom, hogy jó, mert nekem is nagyon fáj és azóta nem megy ki a fejemből de ha ez kellett hozzá, hogy a csapat tényleg komolyan vegye a leendő ellenfeleit, ezt kell hogy mondjam, ám legyen. Innentől kezdve könyörtelenűl neki kell ugarni minden egyes mérkőzésen az ellenfélnek és még csak esélyt sem adni. Egy pillanatra se gondolják úgy, hogy keresnivalójuk van szeretett csapatunk ellen. Ezt szeretném látni és meggyőződésem, hogy ezt is fogom. Ha így történik, nem buslakodom ezen a vereségen. És a végén ismét bajnokként együtt énekeljük, hogy Fehérvári Füttyös mellett ördög gyalogol...! Már alig várom. Jöjjön mindenki, legyünk minél többen, legyen teltház! Megéri!

Éééssss bárki bármit mond, csak azért is Volán! Csak azért is Székesfehérvár!! ÉÉÉÉSSS HAJRÁ VOLÁN, HAJRÁ SZÉKESFEHÉRVÁR!

A címmel nem arra akarok utalni, mielőtt bárki is megijedne, hogy nem lesz többet Alba Volán az EBEL-ben, csak ugye erre a szezonra a mi pályafutásunk véget ért az osztrák ligában.

Semmiképpen sem mondhatnám, hogy el lennék keseredve, hiszen nagyon szépen zártuk az évadot. Javítottunk egy helyet a tavalyi eredményhez képest, és már nem csak megtűrt csapat vagyunk, hanem elfogadták, hogy igenis egy magyar csapat is képes helytállni. :)

Nagyon szépen kezdtük az idényt. Sokak meglepetésére az élmezőnyben foglaltunk helyet, és persze nagyon sokan rosszallóan illetve félve mondogatták, hogy majd egyszer ennek is meg lesz a böjtje. Hát sajnos meglett. Elfáradtak a fiúk, nagy volt az iram, a heti 3 mérkőzés sokat kivett a játékosokból. Tartották magukat amíg lehetett. Dícséretet érdemelnek. Persze én is azt mondom, hogy ha nincs az ominózus salzburgi meccs, akkor talán tartjuk a helyünket. Melyik csapat tudna helytállni 12 ill 16 meccses eltiltást elszenvedve? Még ha jobban felkészültek, mint mi, vagy nagyobb anyagi háttérrel rendelkeznek is. Lélekben összetöri a csapatot. Azt hiszem, tisztességesen tartották magukat, amennyire tudták. Valahogy kibekkelték ezt az időszakot. A közönség csodálatos volt. Néhányszor leszámítva, de kivételek mindig vannak. :) Utána jött, hogy a csapatot betegségek és sérülések sorozata tizedelte, de nem adták fel. Nagy harcok árán felhozták magukat a 9. helyre, amit szerencsére sikerült megtartaniuk.

Sajnos az utolsó meccsen nem tudtam kinn lenni, de közvetítettem az Innsbruck-Ljubljana meccset a kinnt lévőknek, így ők is biztonságban érezhették a 9. helyet.

Már sokadszorra mondom, de nem tudom elégszer, hogy megérdemelte a csapat a szurkolást, a nézők kitartását. Nekem hiányozni fognak a meccsek, ha vége lesz a szezonnak. Most egy kicsit más iramú meccseket fogunk látni, hisz az OB1-ben nincsenek olyan nagy ellenfelek, persze nem szólok le senkit, mert mindenki okozhat meglepetést. Én bízom bennük, és remélem mások is, és ugyanúgy megtelik a csarnok, mint eddig is, és buzdítjuk a csapatot.

Tegnap (szombaton) kinn voltam egy két b-közepes szurkoló társammal közönség korcsolyán és fura volt látni az üres lelátókat, fura érzés volt a másik oldalról nézni a csarnokot. Miután lementünk a pályáról felvittük a barátnőm kishugát a lelátók tetejére, hogy hadd nézze meg, mi hol szoktunk állni. Már senki nem volt a pályán, csak a rolba, és mindenki ment kifele a csarnokból. Mi csak ott álltunk és nem jutottam szóhoz. Rettentő fura érzés volt, hogy csend van, nincs egy lélek sem körülöttem. Rossz volt, már most hiányoznak a meccsek, és már most várom, mikor megint lehet menni, üvölteni torkom szakadtáig, h GYŐZNI KELL.... :). Rázott a hideg, olyan kihalt volt minden, és üres. Igazán akkor él a csarnok amikor a HAJRÁ VOLÁN-tól zúg, és lobognak a zászlók, szól a taps, és fenn a pályán küzdenek egymással a felek.

Továbbra is HAJRÁ VOLÁN!!!!! Sok sikert mindenkinek....!!!

Álé álé, ALBA VOLÁN álé.... :)

Megfogadtam, nem állok le, amíg nincs előrelépés! Főleg, hogy több pozitív visszajelzést is kaptam. Volt egy álmom, hogy Magyarországon olyan komolyan vették a jégkorongot, hogy a TVtársaságok versenyeztek a meccsek közvetítési jogaiért és minden mérkőzést élőben adott a TV majd napokig ismételték, hogy mindenki láthassa. Hogy honnan merítem a bátorságot és erőt ezekhez a dolgokhoz...? Nagyon egyszerű, a minap hallgattam egy interjút a Kossuth rádióban id. Ocskay Gáborral. Feltettek neki egy kérdést, hogy mégis hogyan jutott el idáig. A válasz első fele meghökkentő volt számomra és akkor jöttem rá, hogy így szinte bármi elérhető. Ezt válaszolta: Mertem nagyot álmodni! Rájöttem, hogy ez az alapja mindennek és úgy gondoltam, hogy akkor most Én is merek nagyot álmodni. Megtettem. Mostmár nem érem be kevesebbel, minthogy a következő szezonban a Volán összes hazai meccsét adja élőben a TV úgy, hogy hosszas beharangozók és reklámok előzzék meg. Legyen szerződés a csapattal az összes meccsre és igen, mostantól ehhez igazítsák a többi műsort. Elegem van abból, hogy azért nem láthatják az emberek ezt a remek, szeretni való csapatot, aki mögött mostmár tényleg egy ország áll, mert éppen mást sugároznak. NEM! Ebből elég! Innentől kezdve igazítsák a többi műsort úgy, hogy mehessen élőben a Volán! Egyenlőre más lehetőségem nincs hangot adni akaratomnak, minthogy ide írok, és kérek mindenki aki olvassa, segítsen benne és hangoztassa ott ahol csak tudja, MAGYAR JÉGKORONGOT AKARUNK! TVben akarjuk nézni a Volánt, és a Mol ligát! Tvben akarjuk nézni a válogatottat (megjegyzem ez utóbbira nincs panaszom)! Nem győzöm ismételni:

MAGYAR JÉGKORONGOT AKARUNK!

A mai Alba Volán - Graz 99ers mérkőzés előtt ünnepélyes keretek között vonultatták vissza Kangyal Balázs, volt Alba Volán játékos mezét. 11évig lépett a pályára kék-fehér mezben, ez idő alatt csapatkapitányként tartotta össze a csapatot.

Kicsit bemutatnám pályafutását: előző klubjai az UTE, FTC. Mostani klubja a Budapest Stars.

1969. július 24-én született, 185 cm 95kg. Egész pályafutása alatt 438 mérkőzést játszott, 56gólt szerzett, 119 asszisztot adott, ezzel 175 pontot szerzett. +/- +94, 415 percet töltött bűntetőpadon.

Eredményei: Divízió 1-es vb aranyérem: 2008; Divízió 1-es ezüstérem: 2002, 2007; Divízió 1-es vb bronzérem: 2003, 2005.  7-szeres Magyar bajnok, 5-szörös Magyar Kupa, 2-szeres Interliga győztes, mind az Alba Volán színeiben. 1996-97-ben az év védőjévé választották.

Meghatódva állt az egész csarnok és tapssal, dobszóval fogadták az egykori fehérvári játékost. Azt hiszem méltó helyre került a 25ös számú mez. Köszönjük Bazsi, további sok sikert!!

HAJRÁ VOLÁN!

Úgy fogalmaznék, hogy a 2pont meg van. Ezért mondom ezt, mert messze nem ez volt az évszázad meccse. A Volán sem játszott 100%os formában, de amit a Graz összeszerencsétlenkedett az első két harmadban, azt már nézni is rossz volt, de a harmadik harmadra sem találtak magukra, csak a Volán ordító egyéni hibáit használták ki. Alig 5percre ha tudták uralni a meccset.

Álmosan indult a találkozó mindkét fél számára. A Volánnak elég volt pár perc míg egy fokozattal feljebb kapcsolt, de a Graz, hát én nem tudom mit csináltak, de az nem jégkorong volt az első harmadban az is biztos. Ezt először Palkovics használta ki úgy 5percel a kezdés után emberelőnyben 1-0, majd alig 2-3percel késöbb Feketének is sikerült 2-0. Ezután is, a még mindig álmoskásan játszó Volán simán uralta a mérkőzést a pocsék játékot mutató ellenféllel szemben. Dolgoztunk ki szép helyzeteket, de nem volt egy pörgős mérkőzés. Mindenesetre ez a 2-0 reális, sőt ha a Grazból indulunk ki, még a 4-0is reális lett volna az első harmadra.

A folytatásban sem szedte össze magát az ellenfél. Fekete megint mattolta a kapust így már 3-0. Egy súlyos személyi hibának köszönhetően aztán szépítettek 3-1. Majd rengeteg emberhátrányt kaptunk, volt köztük kettős is, de aligha meglepő módon, a kimondottan pocsékul játszó Graz nem tudott élni egyik lehetőséggel sem. Az lepett meg, hogy igazából még csak nem is hajtottak. Mintha már az első kapott góluknál beletörődtek volna a vereségbe. Játékuk, a jégen mutatott viselkedésük és igazából a hozzáállásuk erre engedett következtetni. Nem sokkal a játékrész vége előtt még Vaszjunyin is bevette a kaput 4-1.

Az utolsó harmad elején kihagytunk egy több mint 1perces kettős emberelőnyt, ez visszavetette a játékot és egy kicsit talán felpörgette a Grazot. Igazából csak arra volt elég, hogy úgy nagyjából kiegyenlítődjön az összkép. Második gólunkat, Hetényinek egy hibájából kaptuk, amikor a korong után vetette magát, de nem érte el, viszont az egyik Grazi igen, és üres kapura bevágta 4-2. Itt egy kicsit vérszagot kaptak és ez volt az az 5perc amit az elején írtam, amikor Ők irányítottak. Még egy személyi hiba elég volt és már 4-3. A végét aztán meghúzta a Volán is, így nem engeték ki a kezükből a győzelmet. Végülis sikerült a szezonban először rendes játékidőben legyőzni a Grazot. A csapat messze nem nyújtott 100%-ot de még így is sokkal jobb volt mint az ellenfelünk.

Mivel a Ljubljana hosszabításban kapott ki, így pontegyenlőség alakult ki, viszont előre léptünk a 9.helyre, mert az egymás elleni mérkőzésekben jobbak vagyunk. A rájátszás viszont matematikailag is elúszott, mivel az Innsbruck győzött, így maradt a 7pont hátrány. Az hátralévő 3om mérkőzésen azonban csak 6pont szerezhető. Ha az elmúlt meccseken mutatott formát tudja hozni a csapat, akkor képesnek kell lenni megtartani ezt a 9.helyet és akkor a javulás már kézzel fogható az előző szezonhoz képest. Sok sikert pénteken fiúk! Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!

A pénteki 10-1 után nem csoda, hogy mindenki nagy reményekkel várta a vasárnapi mérkőzést. Tudtam, hogy a Villach egy jobb csapat, mint az Innsbruck és azt is, hogy megtesznek mindent a pontokért, mert beelőzhették volna vele a Linzet, ami már a 4.hely. Ez a rájátszást nézve abszolút de nem mindegy. A Volánnak ismert okokból voltak nagyon fontosak a pontok. Ezekután várható volt, hogy igazi kék-fehér háború lesz a Raktár utcában. Ez így is történt. Nagy sebességű, pörgős, ezáltal azért több kevesebb hibával tűzdelt, de gyönyörű, élvezetes meccset láthattak a nézők.

Az elejét a Villach húzta meg jobban, de az a gól rögtön az első percen amit kaptunk, nem ennek volt betudható. Egy igen szerencsés gól volt az Ő szemszögükből nézve, de ez mit sem változtat az eredményen 0-1. Még egy pár percig hezitált a Volán, úgy tűnt, nem tudták milyen játék lenne a megfelelő ez ellen a csapat ellen. Ekkor voltak hibáink a védelemben, de Levi mindig ott volt. Gyönyörűen védett egész végig. Nem telt el sok idő és összekapták magukat a fiúk. Helyzeteket dolgoztunk ki, szépeket és nem keveset, csak valahogy a szerencse nem állt mellénk, ebben a játékrészben legalábbis. Mindenesetre egy kiegyenlített kezdés volt és jó volt látni, hogy egy amúgy is jó csapat ami jó formában van és küzdenek teljes erőből nem jelent gondolt a Volánnak.

Hasonló játékkal folytatódott a második harmad. Érett az első fehérvári gól, de valahogy nem akart bemenni. Majd egy elég buta hiba miatt kettős hátrányba kerültünk. Amúgy is emberhátrányban játszott a csapat ezekben a pillanatokban, de valami figyelmetlenség miatt 5en voltak a jégen. Ezt Fekete a buli után egyből észre is vette és villámgyorsan legkorcsolyázott, nehogy észrevegyék. Vaszjunyin valószínűleg azt hitte cserére megy és már jött is a helyére. Nem kellett volna, mert így viszont befújták a túl sok ember a jégent. Majd, hogy még tetőzzék a bajt még egy embert kiküldtek. Így kétszer egymás után, nagyon hosszú percekre kettős hátrányba kerültünk. Az amit ekkor láttunk a csapattól az a szív diadla volt. Hősies gyönyörű védekezés, pont ahogy a nagykönyveben megvan írva. Odafigyeltek a védő háromszögre, aminek Csicsó képezte az elejét. Ő ki ki jött megzavarni a támadást majd vissza a háromszögbe. Szemetkápráztató védekezés. Kislesről lőttek egy gólt, de nem adták meg. Ez sem tört meg minket. Folytattuk ezt a hihetelen védőmunkát és átvészeltük a hátrányt. Ez látszólag megerősítette a csapatot, mert lélektani fölénybe kerültünk és innentől jobban játszottunk mint ellenfelünk, hozzá kell tennem nem sokkal, mert Ők is tették a dolgukat rendesen. Végülis Benk passzából Fodor belőte az egyenlítő gólt így már 1-1. Az eredmény nem változott a hamrad végéig, de nagyon a játék sem. Kicsit talán jobbak voltunk, de nem eléggé ahhoz, hogy átvegyük a vezetést.

A záró játékrész szintén kiegyenlített küzdelmet hozott de ahogy teltek a percek úgy kezdte lassan átvenni az irányítást most a Villach. Nem voltak sokkal jobbak, pont annyira mint mi az előző harmadban csak több szerencsével, mert egy Leviről kipattanó korongot végül értékesítettek. Így 1-2. Innentől kezdve minden benne volt a pakliben, az is, hogy még egy góllal megnyerik, de az is, hogy kiegyenlítünk. Mindkét fél fáradt volt, szívből játszott. Végül Sator mester lehozta parádézó kapusunkat és 4másodpercel a vége előtt a egy kapu előtti hatalmas tumutusból kicsorgó korongot Csicsó bevágott és ezzel már 2-2. A hosszabításban több helyzet adódott a Villach előtt, de ha épp nem a védelem akkor Levi volt a helyén. Büntetők következtek. Jason kihagyta az elsőt, viszont Levi megfogta az övékét. Fekete belőtte a másodikat, Levi megint hárított. Csicsó hibázott, Ők belőték. A következőt is értékesítették, Jason megint kihagyta. Így végülis a Villach nyert egy egész végig kiegyenlített, hatalmas küzdelemben. Gratulálok a csapatnak, mert nagyon szépen játszottak, megint látszott, hogy most együtt vannak nagyon. Nem kesergek, 1pont azért jutott nekünk.

A szurkolás a mostanában megszokott dobokkal tarkított indulókból állt és hangos Hajrá Volánozásból. Jó volt a hangulat egész végig. Amikor kellett ott voltunk velük a jégen mint egy 6. játékos. Összeségében véve egy kimondottan jó vasárnap este volt. Várom a keddi folytatást a Graz ellen. Fontos lesz, mert a külömbség egyik fő riválisunk ellen sem változott, mind a Ljub mind az Inns 1 pontot szerzett. Így kiélezett végjáték várható.

HAJRÁ VOLÁN, HAJRÁ SZÉKESFEHÉRVÁR!

A tegnapi meccs után megfordult a fejemben, hogy milyen országban is élünk. Ha az ember nem olyan helyen lakik, ahol van jégkorong, sajnálatos módon ahhoz, hogy jó meccset lásson fent kell maradnia éjjelig, hogy a sport tv jóvoltából megnézhessen egy két NHL mérkőzést. Mi szerencsések vagyunk, mert Fehérváron élhetünk és kimehetünk minden meccsre és teli torokból üvölthetjük a HAJRÁ VOLÁNT de mi van azokkal, akik nem. Nagyon bánt, hogy a magyar televizió társoságok inkább közvetítenek NB IIes, meg külföldi focimeccseket, ahelyett, hogy a Volán meccseit és persze a Mol ligát adnák. Az igény megvan rá. El lehet olvasni a kommenteket a jégkorongblogon hányan nem láthatták ezt a felejthetetlen mérkőzést akik szerették volna. A harmadok közben Pestről hivogattak és irogattak sms-t, hogy nem tudják nézni mert a TV nem adja, de online követik az eseményeket és hogy bármit megtennének érte, hogy láthassák. Ez ellen éppen ideje lenne tenni. Nem szeretnék sokat, mindössze annyit, hogy a következő szezonban a Volán hazai mérkőzéseinek legalább a felét adja a TV és hogy minden MOL liga fordulóból legalább 1et legyen lehetőség élőben követni. Valamint minden elődöntő és döntő és az összes válogatott mérkőzés megtekinthető legyen a közszolgálati csatornákon ami a legtöbb háztartásban elérhető. Ezzel megnőne az érdeklődés a sport iránt és elkezdene több pénz áramlani ami minőség javuláshoz vezet. A játékosok megtették amit meglehetett a magyar hokiért, innentől már nem nekik kell lépni. Az adott körülmények által felállított korlátokat elérték és Sapporóban át is lépték. Ahhoz, hogy a mércét magasabbra tudjuk tenni, ahhoz jobb körülményekre, ehhez pedig több pénzre van szükség, aminek az egyik alapja a sportág iránti érdeklődés. Lássuk be őszintén, a profi jégkorong Magyarországon édeskevés városban van jelen, így a lakosság elenyésző része tudja csak helyszínen követni az eseményeket. Az ideális persze az lenne, ha minden megyeszékhelyen, de legalább minden nagyvárosban lenne jégcsarnok és profi csapat, ami országos szinten a meglévőkkel minimum 16 csapatos alapszakaszt jelentene, de ez álom marad még nagyon nagyon sokáig. Annak viszont, hogy mindenki aki szeretné ezt a gyönyörű sportot követni, legyen rá lehetősége, nem kell álomnak lennie. Lépni kell és el kell kezdeni élőben adni a meccseket, majd felvételről ismételni azok számára akik nem láthatták az élő adást. Rengeteg csatorna van ami csak focit ad, Én nem szeretnék többet, csak hogy egy olyan legyen aki a jégkorongot veszi olyan komolyan, mint a többi a focit. Hívjuk hát fel a televízió társaságok figyelmét arra, hogy IGÉNY VAN A MAGYAR JÉGKORONGRA és hogy ezt az igényt ki kéne valakinek elégíteni, már csak azért is mert ebből Ők is nagyot profitálhatnak. Ezt olyan módon képzelem el, hogy megkérek mindenkit, akinek lehetősége van rá, mennyen ki a meccsekre bárhol is lakik és bárkinek is szurkol, had lássák, hogy már a helyszínen is teltház van. Azt a kevés mérkőzést amit ad a TV minél többen nézzék, és adjunk hangot igényeinknek ott ahol csak tudunk. Minden fórumon hangoztassuk, MAGYAR JÉGKORONGOT AKARUNK! A végén, csak meghallja valaki, és felfogják, ebből Ők is csak jól jöhetnek ki. A magyar-finnen teltház legyen, az olimpiai selejtezőket nézze mindenki a TV-ben, kezdésnek erre gondoltam. Bízom benne, hogy ez az álom, nem sokáig marad álom. De ehhez segítség kell! Legyen ez a jelmondat: MAGYAR JÉGKORONGOT AKARUNK!

Történelmet írtunk!

Az elkövetkezendő "pár" alkalommal röviden sorra vesszük a Volán játékosait, ismertetve pályafutásukat, statisztikájukat, játék stílusukat. Soronként, először a csatárokkal kezdve.

Először is had kérjek elnézést, mert ez a rovat el lett hanyagolva. Ez csak az Én hibám, mert kértem Juttit, had írjak Én Baluról, viszont sikerült nagyon elhúznom. Ami késik nem múlik, most tehát kedvenc védőm, Horváth András következik.

Született 1976.04.08-án. 188cm magas, 103kg, jobbkezes védő, mezszáma: 4. 172-szeres válogatott. Az eddigi teljesítménye az idei szezon nélkül 389meccsen 88gól és 138assist ami nem kevesebb mint 226pont. +/- mutatója +51. 691perc büntetés.

2008-09 EBEL eddig: 43meccsen 13assist és 3gól, ebből 2 emberelőnyben, 16pont és -4es mutató. 56percet töltött a büntetőpadon. Tavaly 42meccsen hozott 11pontot és -10es mutatót, tehát fejlődés az elöző szezonhoz képest.

Pályafutását Dunaújvárosban kezdte, ahol ott maradt egészen 2006ig. Innen az Újpesthez igazolt, itt le is húzott 2 szezont, majd tavaly már ott volt az ALba Volán EBEL keretében. Mindemellett a válogatott biztos tagja már jó ideje. Személy szerint Én az ország legjobb védőjének tartom, és nagyon örültem még anno mikor kiderült, hogy nálunk fog játszani. Remélem még marad pár évig.