Viszonylag korán kimentünk a jégpályára, ennek ellenére már akkor látszodott, hogy korántsem lesznek annyian mint egy EBEL meccsen. Nem igazán értem miért, hiszen az ősi ellenfél Dunaújváros csapatát fogadta a Volán bajnoki elődöntőben. A HC ellen elszenvedett vereség és a csapattal történtek miatt kicsit óvatosabban ugyan de bízhattunk a győzelemben, tehát egy jó meccshez minden adott volt.
Pörgősen indult a játék, bár látszódott, hogy nem a gyors letámadás az elsődleges stratégia, viszont mindenképp a játék uralása. Ez így is történt, sokat támadtunk és rengeteget volt nálunk a pakk, ennek ellenére egy két kontrából veszélyes elentámadást vezetett a DAB, Levi szerencsére mindig a helyén volt. Úgy az 5ik perc körül egy szépen megjáratott korong végül Palkovicshoz került aki nem is hibázott és már vezettünk is 1-0. A játék képe innentől még inkább a mi oldalunkra borult, annak ellenére, hogy voltak hibák részünkről is. Nagyon feltűnő volt a sebesség különbség a két csapat között. Sokkal gyorsabbak voltunk, a korongot is gyorsabban járattuk és még szép cselekre is futotta. Talán egy kicsit a koncentráció hiányzott, de pont annyira odatette magát a csapat amennyire kellett. Akadtak még gyönyörű helyzeteink de végülis ezzel az eredménnyel mehettek szünetre a csapatok.
A második harmad is hasonló képp folytatódott, uraltuk a játékot. Ezt megerősítendő légiósaink gyönyörű összjátékkal kidolgozott helyzetét Byström fejezte be sikeresen így már 2-0. Emberelőny következett, szépen járattuk a játékszert, míg Palkó a kék vonal környékéről lövésre szánta el magát amibe Horváth ért bele és már 3-0. Nem panaszkodhattunk ezek után se, a fiúk tették a dolgukat és irányították a mérkőzést, ám az egyedűl hagyott Azari szépített így 3-1. Nem tört meg a csapat, de innentől kezdve sűrűsödtek a hibák és úgy tűnt, mintha nem találnák egymást a játékosok. Rendes támadásunk aligha akadt a harmad végéig, ám akkor Ocskay lövése kipattant amit Fekete lőt be habozás nélkül, így 4-1el lehetett menni újra pihenni, de csak egy kis balhé után a kapu előtt, amiből aztán Sofron és Azari kapott 2percet.
A befejező játékrészben látszott a DABon hogy szépíteni akar, egy fokozattal feljebb kapcsoltak, de ez is kevés volt, hogy átvegyék az irányítást. Az egész mérkőzésen villogó Nagy vitte fel a korongot és passzolta Hegyinek aki beállította az 5-1es végeredményt. A játék végéig sem változott az összkép, írányítottunk végig, sőt egyre jobban kijött a fölényünk. Összességében, egy pörgős jó mérkőzést láttunk, rengeteg ütközéssel és számomra felettébb furcsa játékvezetéssel, ami szembetűnő módon hagyta a durvulást. Viszont ezen a meccsen nem voltam megelégedve a bírók munkájával, olyan dolgokat fújt be amiket nem kellett volna, és olyanokat nem amik egyértelmű 2percek voltak. Mindemellett az volt az érzésem, hogy nem tartja kézben az irányítást a játékvezető. Azt megértem, hogy hagyni kell a keménységet egy bajnoki elődöntőben, de azt is lehet úgy, hogy közben az embernek az az érzése, hogy a bíró vezeti a mérkőzést, itt most nem ez volt a helyzet. Remélem ezen változtatnak a következőkben. Gratulálok a csapatnak a győzelemhez, de a DABnak is a helytálláshoz.
Folytatás következik holnap Újvárosban, majd vasárnap ismét a Raktár utcában. Remélem azon már többen leszünk! Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!
Utolsó kommentek