Az Innsbrucki meccs után úgy döntöttem, ha törik ha szakad Én ott leszek Grazban, mert látnom kell, milyen a régi formában játszó Volán, valamint már nagyon kiváncsi voltam, hogy néz ki egy idegenben játszott mérkőzés, hogy állnak ott hozzá az emberek, milyen a szurkolás, a hangulat. Most megadatott nekem és ott lehettem. Nem lesz könnyű, de megpróbálok leírni mindent.

Két barátommal és egyikőjük családjával indultunk útnak Fehérvárról, olyan 12:30körül. Az út kimondottan kellemesen telt köszönhető a haladós tempónak, a kényelmes autónak és nem utolsó sorban a jó társaságnak. Megbeszéltük, hogy megállunk körülbelül félúton egy általuk már jól ismert csárdánál és ebédelünk egyet. Itt elég vicces események történtek, de nem akarok ennyire OFFolni, úgyhogy most ezt kihagynám. A lényeg annyi, hogy önhibánkon kívűl kicsit késve tudtuk folytatni az utunkat, így végül 20 percel a kezdés előtt értünk oda. Azt azért elmondom, hogy kimondottan könnyen odataláltunk és nagyon jól ki van táblázva mind Graz, mind a jégpálya. Tulajdonképpen egyszer sem tévedtünk el és egyből oda érkeztünk. Parkolási lehetőséggel sem volt semmi gond, úgyhogy időben ott voltunk.

Meglepett ami ott várt, mert az online közvetítésekből úgy emlékeztem, hogy igen alacsony nézettségű Grazban a jégkorong és olyan 800-1000 fő az átlag nézőszám. Már a pénztáraknál rájöttem, hogy valószínű rosszúl emlékeztem, mert sor azért volt. Egy rossz szavam nem lehet az emberekre, mindenki segítőkész volt, bármit kérdeztünk készségesen áltak rendelkezésünkre annak ellenére, hogy nem nagyon tudtak angolúl Én meg nem széndékoztam németűl beszélni. A jegyárak a következők voltak, diákjegy 11,5; felnőtt jegy 13,5 euró. A magyar diákigazolványt elfogadják, sőt igazából nem is kérték. Magáról a csarnokról ennyi jót nem tudok elmondani. Nekem nem tetszett az elrendezése. A két vége le van vágva, a jég messze van a lelátóktól és ráadásúl a vendég szektort nagyon rossz helyre tették. Szemből nézve jobb oldalt van legfelül. Nem mondom, hogy nem láttam, de Fehérváron azért SOKKAL de SOKKAL jobb. Az eredményjelzőt sikerült olyan halyre tenni, ahol pl onnan ahol mi álltunk alig láttuk. A grazi szurkolásban kellemesen csalódtam. Hatalmas dobok, amiknek a hangja átjárja az egész arénát és tényleg oroszlánbarlang hangulatot csinálnak, rengeteg zászló és a meccs elején csillagszórózás jellemezte. A játékosok rájuk irányított reflektorral, kisebb show elemek között a nevük felolvasása után léptek a jégre ami különösen tetszett. Az viszont nem, hogy a bemondó idegesítően kárörvendő volt. Ez alatt azt értem, hogy pl a Volán kiállításoknál egy kárörvendő nevetés effekt bejátszása után a bemondó hasonló stílusban adta elő magát. A hazai góloknál ugyan így. A harmadok végén és elején kihangsúlyozva közlik az eredményt szintén kárörvendően. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy Volán vezetésnél egyáltalán bemondták volna. Mivel nincs összehasonlítási alapom, nem tudok nyilatkozni arról, hogy mennyi fehérvári volt, de azért voltunk egy páran. Volán mezek, sálak, zászlók, akadtak azért és iszonyú jó hangulatot csináltunk. Egy pár hullámvölgytől eltekintve végig ment a szurkolás. Tetszett, tényleg kimondottan tetszett. Játékosaink a végén meg is köszönték az itthon megszoktott módon. Nagyon furcsa volt azonban a játék menete. Az, hogy a közönség nem a Volán góloknál örjöng, a lebonyolítás, a német nyelv, a ülő szurkolók, igazából minden. Nem találtam a helyem. Olyan volt, mint amikor táborba megy az ember és hosszú idő után először nem alszik a saját ágyában. Hiányzott Fehérvár. Hiányzott az itthoni légkör. Hiányoztak az itthoni emberek, a hot-dog, a zsíros hagymás kenyér szaga, a tea, a tolongás a harmadok között a cigihelyre igyekezve, a jól megszokott helyem a második sorban. Egyszóval hiányzott az Otthonom. Igazából nekem a jégkorong meccs, ezek nélkül már nem is az igazi. Na meg Juti nélküled sem, héjjj nem süketültem meg. :) Ezért furcsa volt az egész.

Az első harmad igen kellemetlenűl indult. Nem sokkal a kezdés után kettős emberhátrányból gólt kaptunk 1-0. Hozzá kell tegyem, benne volt azért a bíró is jócskán. A második kapott gólunk hibából született már 2-0. Aligha meglepő módon kihagytunk egy emberelőnyt, viszont legalább fel tudott állni a csapat, járt is a korong, csak senki nem akarta bevállalni a lövést, így az eredmény nem változott. Kimondottan bosszantó volt, hogy az amúgy még mindig jó védekezőnek számító Volán a következő emberhátrányt megint bekapta és már 3-0. Igazából az eredmény nem teljesen tükrözi az első harmadot. Nem mondom, jobb volt a Graz, de nem ennyivel. A játék képe alapján 1-0 lett volna szerintem a reális. Nem is nagyon értettem, hogy mi folyik, olyan volt mint egy rémálom, mert tényleg nem érdemeltük a 3-0át. Kellett hozzá a bíró is véleményem szerint.

A második játékrészben egy kivédekezett emberhátrány után Süti lőtte első gólunkat 3-1. Majd sorra kaptuk az előnyöket. sikerült egy párszor felállni, de lövési kísérlet hiányában semmi nem változott. Majd jött az ominúzus 2perces 2ős emberelőny amikor olyan pocsékul játszottunk, hogy szó szerint értve még csak rá lőni sem tudtunk. Ahogy bevittük a támadóharmadba a korongot már szabadítottak is fel a gráziak. Véleményem szerint itt ment el a meccs. Innen ha tudunk lőni egy gólt akkor meg lett volna a lelki erő az egyenlítéshez és talán a győzelemhez is, mert az első találat után azért harciasabbak voltak a fiúk. De tudjuk, sportban a "HA" nem játszik. Nem sikerült a gól, a csapat is összetört lelkileg, ezt bizonyították a sorozatos fegyelmezetlenségek is. Persze ez is megbosszúlta magát és nem sokkal a játékrész vége előtt már 4-1 volt az állás.

Szokás szerint az utolsó harmad is emberhátránnyal indult. Kivédekeztük. Majd hosszú percekig semmi nem történt, amit Fekete gólja tört meg 4-2. Még a reményt is visszakaptuk egy emberelőnnyel, de hát semmi. Bezzeg a Gráz brillírozott a tökéletesen kihasznált előnyeivel és megint bevágta 5-2. Itt már elúszott a meccs, de még mindenki bízott egy gólban. Nem történt meg.

Ezt a vereséget a Volán megint a hihetetlen pocsékul megjátszott emberelőnyös játékának köszönheti. A formáció semmit sem változott. Kék vonalról belőjük a harmadba a korongot és vagy odaérünk vagy nem. Inkább nem. Ehhez hozzá jött Levi első harmadbeli átlagon aluli játéka, az igazsághoz hozzá tartozik azonban, hogy a folytatásban bemutatott egy jó pár hatalmas védést. Az sem segített, hogy védőink sem voltak épp a toppon.

Ez a meccs elment, de az Innsbruck elleni győzelem már jó jel. Bizakodok. Kedden itthon fogadjuk a Klagenfurtot. Azok mindig jó meccsek, ahol annak ellenére, hogy a mezőny egyik, ha nem a legjobb csapata, sikerült már a bravúr 2X is. Kelleni fog a szurkolás, úgyhogy jöjjön mindenki aki tud. És senki ne felejtse, BIZALOM!! Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!