Ááááá, nem tudok aludni, úgyhogy írok. Leírom a véleményem így és majd miután visszanéztem holnap. Nagyon fáj ami történt. Egyszerüen nem akarom elhinni. Aki ott volt velem és látott, tudja mennyira a szivemre vettem ezt az egészet. A barátaim próbáltak nyugtatni, de hát nem nagyon sikerült, úgyhogy meccs után elmentem inni. Ezért kértem meg Jutit, hogy írja meg helyettem a meccsértékelést és nagyon szépen köszönöm neki.

Úgy mentem ki, hogy szinte biztosra vettem a győzelmünket, annak ellenére is, hogy kiderült, Palkó és Balu nem játszanak. Tudtam és éreztem, hogy jók leszünk, hogy végre talpra fogunk állni. Bíztam, ahogy eddig még soha. Hittem bennük. Erre még rá tett egy lapáttal a Blue Brothers kezdeményezése, ami aztán végleg felspanolt és már reggel alig vártam, hogy végre negyed nyolc legyen. Vittünk csillagszórókat meg végre összejött és fáklyákat is (már egy ideje terveztük, csak mindig kicsúsztunk az időből). Hála Jutinak, elég sok csillagszórót szétosztottunk a körölöttünk állóknak és végülis úgy félig meddig sikerült Raon tervének megvalósítása. Azért csak félig, mert a vezetőség nem teljesen úgy állt a dolgokhoz, ahogy kérték. Igazából nem rajtunk múlt. Rengeteg ember kijött a meccsre, de tényleg meglepően sok. Telt ház volt és ez most nem túlzás. Még ülő hely is alig akadt. Ezek megadták az alaphangulatot és még inkább bizakodóvá tettek. A mérkőzés elején iszonyú jó hangulat volt. Szó szerint zengett a stadion. Nagyon élveztem és bár hallottam más véleményt is, én most is azt mondom, akkor még jobbak voltunk. Így maradt ez az első gólig, ami után a szurkolói lelkesedés kicsit alábbhagyott, de a játék még mindig a mienk volt. A második gól illetve nem gól (erről holnap többet fogok tudni mondani) visszahozta a hangulatot, csak egy kicsit másfélét. Be kell, hogy valljam, nálam ott elszakadt a cérna és nagyon kiakadtam. Ordibáltam a bírónak meg a Gráziaknak, mutogattam, és úgy éreztem ha itt lenne a spori én a beleivel kötném fel miután kitéptem a szívét. Egyszerűen olyan érzés volt, amit eddig még soha nem éreztem. Düh, elkeseredettség, szomorúság, kétségbeesés, harag és mindez belesűritve pár percbe. Leírhatatlan. Ezt tetőzte a közönség fütyülése és fújogása ami teljesen átjárt és eljutottam egy olyan szintre, hogy azt mondtam, nekem ez sok. Ez egyszerűen szemétség volt. Nincs jobb szó rá. Undorító, aljas, szemét dolog volt.

A második és harmadik harmadot inkább felejtsük el. Sem játék nem volt, sem szurkolás és még a szerencse is teljesen elpártolt tűlünk. A harmadik (ill valójában második) gólnál már tudtam, hogy ez a meccs elúszott. Nem az eredményből, hanem az akkor pontosabban az addig mutatott játékból. Igazából itt jöttem rá, hogy Palkó személyével sokkal többet vesztettünk mint egy csatárt de még a Volán legjobb és legponterősebb csatáránál is többet. Azzal hogy Ő nem volt, azzal a szív hiányzott a csapatból. És mint tudjuk szív nélkül nincs élet. Pontosan ezt mutatták ma. Egy élettelen szív nélküli játékot. Mindenki gondol amit gondol, én a mai nap után ki merem jelenteni, hogy igenis Palkovics Krisztián az Alba Volán szíve.

Egyetlen jó dolog volt a mai meccsben, hogy rájöttem Sofron István egy hatalmas ember, akit megtörni nem lehet. Minél inkább veszett a helyzet Ő annál inkább hajt. Nem tudom mi ad neki erőt, de kivívta a legnagyobb tiszteletem a mai játékával. Úgy ment előre egész végig mint egy tank. Megállíthatatlan volt, gyors, rengeteget és gyönyörűeket ütközött és az az elszántság a fején az valami hihetetlen. Ha valaki megérdemelt volna egy gólt, az csakis Ő. Remélem még nagyon sokáig élvezhetjük a játékát a Volánban.

Hogy mi lesz ezek után nem tudom. Nagyon nagyon elkeseredtem. Most úgy érzem összetörtem a csapattal együtt. De tudjátok mit, nem érdekel. Nem érdekel ki mit gondol ki mit irogat, ki miket ordibál be, ki hogyan és kit fikáz. Én ott leszek ezek után is minden egyes meccsen és minden egyes kapott gól után még jobban fogom üvölteni, hogy Hajrá Volán. Hogy miért? Mert ez erőt ad. Erőt ad a folytatáshoz. Soha senkiért és semmiért nem fogok hátat fordítani a csapatomnak. Mert Szeretem. Történjen bármi is, ez az Alba Volán és ez Székesfehérvár. Én még mindig Bízok. Bízok a feltámadásban ahogy eddig is, sőt mégjobban, de ha nem jön el az sem érdekel, ÉN NEM FOGOK MEGHÁTRÁLNI. És tudom jól, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Hirtelenjében ennyit. Tudom kicsit elragadott a hév, de én már csak ilyen vagyok. Ráadásul december 24 van, Karácsony, reggel 7óra. Nagyon kellemes és Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Hajrá Volán, Hajrá Székesfehérvár!